Amikor a saját az ellenség
2007. október 02. írta: TLR4

Amikor a saját az ellenség

Sok szó esett már az eddigiekben különböző autoimmun folyamatokról. Ilyen volt az sclerosis multiplex, vagy a pemphigus vulgaris. Ezek a betegségek nagyon eltérő tüneteket produkálhatnak, de sok közös vonást is tartalmaznak. Mik is azok az autoimmun betegségek? Erre szeretnék kicsit rávilágítani itt ismét, kicsit más kontextusban (http://www.kutdiak.hu/uj/56-6249.php#_ftn1), mint előző írásomban.

Az autoimmun betegségek alapja az, hogy valamilyen oknál fogva zavart szenved a tolerancia, amit a saját alkotóelemekkel szemben kellene mutatnia az immunrendszernek. Ezek az okok nagyon sokrétűek lehetnek. Lehet genetikai fogékonyság, valamilyen fertőző betegség, esetleg életmódbeli jellemzők.

A genetikai fogékonyság abban nyilvánulhat meg, hogy minden magvas sejtünk felszínén találhatóak molekulák, amelyek a sejtek belső állapotát tükrözik (MHC-I). Ezt több gén kódolja, és kodominánsan öröklődik. Ez azt jelenti, hogy a különböző apai és anyai génváltozatok egyidejűleg fognak megjelenni. Az MHC-I, ha rendellenesen jelenik meg, akkor ez okozhat autoimmun betegséget. Hogy hogyan? Azért, mert amikor a T-sejtek (az egyik limfocita féle a B-sejt mellett) érnek a csecsemőmirigyben, akkor a saját struktúrákkal is reagálnak. Ha ezek a saját alkotóelemek immunválaszt fognak kiváltani, és nem toleranciát, akkor a sejtek szépen programozott halállal elpusztulnak. Ha az MHC-I. rosszul jelenik meg a sejtfelszínen, akkor az autoimmun folyamatokhoz vezet.

Másik példa volt a fertőzés: a baktériumok szeretnek mindenféle olcsó trükköket bevetni, hogy láthatatlanná váljanak. Az egyik ilyen kiváló stratégia, hogy utánozni kezdik küllemükben (sejtfelszíni molekuláik összetételében) az emberi szöveteket. Ezt a jelenséget hívják molekuláris mimikrinek. Ilyen baktérium például a Salmonella enteritidis.

Lehetnek okok még különböző szöveti sérülések. Vannak olyan szöveteink, amelyek nem találkoznak normálisan az immunrendszerrel. Azokban a szövetekben vannak olyan molekulák, amelyek ha kapcsolatba lépnek szöveti sérüléskor az immunrendszerrel, akkor autoimmun folyamatot váltanak ki. Hiszen az immunrendszer nem ismeri fel őket.

Vezettek különböző statisztikákat az anyatejes táplálás elmaradása és az autoimmun betegségek kialakulásának a valószínűsége között. Úgy néz ki, hogy lehet összefüggés a dolgok között.

Mi is jellemző ezekre a betegségekre?
A tünetek attól függnek, hogy az immunválasz mire is irányul. Ha például kollagén ellen, akkor nagy valószínűséggel ízületi gyulladásokkal kell számolni.
 Ha az idegsejtek myelinhüvelye ellen képződnek antitestek, akkor alakul ki a sclerosis multiplex. Ebben a betegségben az ingerületvezetés a myelinhüvelyek pusztulása miatt lelassul, és ezek különböző idegrendszeri tüneteket okoznak. Ilyen a zsibbadás, a remegés stb. Egy másik nagyon gyakori betegség a sclerosis multiplex. Ez nagyon sokféle szervet, szövetet érinthet. Tehát nagyon sokféle tünet lehet jelen egy hasonló mechanizmusból fakadóan.
A másik, ami jellemző a hullámzó lefolyás, azaz a betegségeknek vannak jó és rossz periódusai egymást követően. Sőt, teljesen tünetmentes időszakok is előfordulhatnak.
A harmadik, hogy kortikoszteroid kezelésre egész jól reagálnak, de sajnos nagyon sok mellékhatással jár ezen gyógyszerek szedése hosszútávon. A kezelés , sajnos nincsen megoldva.

Mivel az autoimmunitás molekuláris okairól még nem tudunk mindent, és a gyógymód sem ismert, ezért szerintem nagy áttörések várhatóak az elkövetkezendőkben. Remélem, hamarosan be fognak következni ezek az áttörések.

A bejegyzés trackback címe:

https://lightscience.blog.hu/api/trackback/id/tr40184145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása