Az előző bejegyzésben megismerkedtünk a receptorokkal, a molekulák kiválasztódásának módjaival, és néhány sejtkapcsoló struktúrával.
Ezzel nincsen vége a történetnek...
Vannak egyéb sejtkapcsoló struktúrák is.
Ilyenek a dezmoszómák is, amelyek fehérjekomplexekből állnak. Szintén sejt-sejt kapcsolatokban vesznek részt, és a sejtben az intermedier filamentumokkal állnak kapcsolatban. Az intermedier filamentumok a sejtváz (citoszkeleton) részei. Például a bőr hámrétegében nagyon fontos szereppel bírnak. Sőt, könnyen észre is vehetjük őket. Ugyanis a bőr hámrétegének stratum spinosuma (tüskés sejtek rétege) éppen a dezmoszómák miatt kapta a nevét. A sejteken nyúlványokat figyelhetünk meg ott, ahol a dezmoszómákkal kapcsolódnak egymáshoz. Természetesen, élő emberben ilyet nem láthatunk, ez már csak a különböző vegyi anyagokkal való kezelés hatására figyelhető meg mikroszkóp alatt.
Ha a dezmoszómák egyes fehérjéi ellen az immunrendszer antitesteket termel, akkor alakul ki a pemphigus vulgaris nevű megbetegedés. Ez a megbetegedés a bőr és a nyálkahártyák ritka, autoimmun betegsége. Az autoimmun betegségben az immunrendszer megtámadja a saját szöveteit, sejtjeit.
És most rá is térhetünk idegsejtjeink kommunikációjára. Egyrészt, már említettük a réskapcsolatokat. Régebbi nevük az elektromos szinapszis volt, ezt ma már annyira nem használják.Ezeknek főként alacsonyabbrendű állatokban van jelentősége. Azonban egyes epilepsziákban szerepet tulajdonítanak nekik.
Emberben a legfontosabb kapcsolat az idegsejtek közötti kémiai szinapszis.
A szinapszis áll egyrészt egy preszinaptikus membránból. Innen fognak felszabadulni a neurotranszmitterek, az ingerületátvivő anyagok. Ezek különböző molekulák lehetnek pl. acetilkolin, dopamin, noradrenalin, glutamát, vagy a gamma-aminovajsav. Ezek aztán felszabadulnak és a szinaptikus résbe kerülnek. Onnan pedig a posztszinaptikus membránra, ahol ezek receptorai találhatóak, és a másik idegsejtben különböző sejtválaszt fognak előidézni. A felszabaduló neurotranszmitter (kémiai anyag) az idegsejtben membránpotenciál változást fog kiváltani. Ennek a membránpotenciál változásnak a mértékétől és előjelétől függ az, hogy az adott sejtben kialakul-e akciós potenciál (azaz az információ továbbterjed) vagy sem. Befolyásolja még az is, hogy egy sejt nagyon sok kapcsolattal rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy egy idegsejtre egyidejűleg hathatnak gátló és serkentő szinapszisok is. Amikor a membránpotenciálváltozás eléri az axondombot0 (axon hillock), ott fog eldőlni, hogy létrejön-e akciós potenciál vagy sem.
Az idegsejtek kapcsolatainak, kommunikációjának, érdekes idegrendszeri jelenségeknek, egy külön bejegyzést szánok, ugyanis a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. És ott majd igyekszem ezeket a dolgokat részletesebben és igen pontosan megmagyarázni. Ugyanez a helyzet az immunrendszerrel is. Az immunrendszer sejtjei, sejt-sejt kapcsolatai rendkívül változatosak, és éppen emiatt úgy érzem, hogy ennek is egy külön fejezetet kell szentelnem.
Ugye, egyszerű elgondolni, hogy vannak a sejtek, azonban a sejteket körülveszi a sejtközötti állomány (menő nevén extracelluláris mátrix). A sejtközötti állományt a szövetben lévő sejtek termelik. Ez tartalmaz különböző fehérjéket, ilyenek például a kollagének. Ma már 27 féle kollagént ismerünk, de ezek közül csak néhány képez rostokat. A kollagének rendkívül fontos molekulák az élő szervezetben, és szerkezetük is igen különleges.
Az ilyen rostképző kollagéneket nagyon sok helyen megtalálhatjuk. A kollagének típusait római számmal jelöljük. Például a csont és a bőr fő kollagéntípusa az I-es típusú, míg a porcban II-es típusú kollagén található. De találunk egyéb fontos fehérjéket is még a sejtközötti állományban,pl. elasztinokat vagy kis glikoproteineket, proteoglikánokat és szénhidrátokat. Mi is ezeknek a molekuláknak a jelentősége? Egyrészt sokféle szövetünk mechanikai sajátságait fogják meghatározni, jó példa erre a csont vagy az ízületi porc. Néhány érdekességet majd a későbbiekben részletesen ki fogok vesézni. És nemcsak mechanikai szereppel bírnak, de a sejtek anyagcseréjét, életét is alapvetően befolyásolják. Jó példa erre, ha veszünk sejteket, amiket ha megfosztunk attól a lehetőségtől, hogy kössék a sejtközötti állomány komponenseit, akkor mindez a sejtek pusztulásához is vezethet. Sőt vannak olyan molekulák, amelyek itt találhatóak, hatással vannak a sejtek differenciálódására, ami a szervezet fejlődésének, változásának, fenttartásának a szempontjából elengedhetetlen.
Tehát a sejtközötti állomány nagyon nagy jelentőséggel bír. A komponenseket integrin receptoroknak nevezett receptorok kötik, amik kapcsolatban állnak a sejtben lévő sejtvázzal, annak is a mikrofilamentumokkal való kapcsolatai igen fontosak ebben a tekintetben. A mikrofilamentumok például különböző sejtmozgásokban is részt vehetnek, tehát a sejt és környezetének a kapcsolata nagyon meghatározó. Fontos, hogy szöveteinket, sejtjeinket ne egy statikus valaminek képzeljük el, hanem dinamikusnak, olyannak, ahol mindig valami mozgásban van, változik.
Ezzel nincsen vége a történetnek...
Vannak egyéb sejtkapcsoló struktúrák is.
Ilyenek a dezmoszómák is, amelyek fehérjekomplexekből állnak. Szintén sejt-sejt kapcsolatokban vesznek részt, és a sejtben az intermedier filamentumokkal állnak kapcsolatban. Az intermedier filamentumok a sejtváz (citoszkeleton) részei. Például a bőr hámrétegében nagyon fontos szereppel bírnak. Sőt, könnyen észre is vehetjük őket. Ugyanis a bőr hámrétegének stratum spinosuma (tüskés sejtek rétege) éppen a dezmoszómák miatt kapta a nevét. A sejteken nyúlványokat figyelhetünk meg ott, ahol a dezmoszómákkal kapcsolódnak egymáshoz. Természetesen, élő emberben ilyet nem láthatunk, ez már csak a különböző vegyi anyagokkal való kezelés hatására figyelhető meg mikroszkóp alatt.
Ha a dezmoszómák egyes fehérjéi ellen az immunrendszer antitesteket termel, akkor alakul ki a pemphigus vulgaris nevű megbetegedés. Ez a megbetegedés a bőr és a nyálkahártyák ritka, autoimmun betegsége. Az autoimmun betegségben az immunrendszer megtámadja a saját szöveteit, sejtjeit.
És most rá is térhetünk idegsejtjeink kommunikációjára. Egyrészt, már említettük a réskapcsolatokat. Régebbi nevük az elektromos szinapszis volt, ezt ma már annyira nem használják.Ezeknek főként alacsonyabbrendű állatokban van jelentősége. Azonban egyes epilepsziákban szerepet tulajdonítanak nekik.
Emberben a legfontosabb kapcsolat az idegsejtek közötti kémiai szinapszis.
A szinapszis áll egyrészt egy preszinaptikus membránból. Innen fognak felszabadulni a neurotranszmitterek, az ingerületátvivő anyagok. Ezek különböző molekulák lehetnek pl. acetilkolin, dopamin, noradrenalin, glutamát, vagy a gamma-aminovajsav. Ezek aztán felszabadulnak és a szinaptikus résbe kerülnek. Onnan pedig a posztszinaptikus membránra, ahol ezek receptorai találhatóak, és a másik idegsejtben különböző sejtválaszt fognak előidézni. A felszabaduló neurotranszmitter (kémiai anyag) az idegsejtben membránpotenciál változást fog kiváltani. Ennek a membránpotenciál változásnak a mértékétől és előjelétől függ az, hogy az adott sejtben kialakul-e akciós potenciál (azaz az információ továbbterjed) vagy sem. Befolyásolja még az is, hogy egy sejt nagyon sok kapcsolattal rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy egy idegsejtre egyidejűleg hathatnak gátló és serkentő szinapszisok is. Amikor a membránpotenciálváltozás eléri az axondombot0 (axon hillock), ott fog eldőlni, hogy létrejön-e akciós potenciál vagy sem. Az idegsejtek kapcsolatainak, kommunikációjának, érdekes idegrendszeri jelenségeknek, egy külön bejegyzést szánok, ugyanis a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. És ott majd igyekszem ezeket a dolgokat részletesebben és igen pontosan megmagyarázni. Ugyanez a helyzet az immunrendszerrel is. Az immunrendszer sejtjei, sejt-sejt kapcsolatai rendkívül változatosak, és éppen emiatt úgy érzem, hogy ennek is egy külön fejezetet kell szentelnem.Ugye, egyszerű elgondolni, hogy vannak a sejtek, azonban a sejteket körülveszi a sejtközötti állomány (menő nevén extracelluláris mátrix). A sejtközötti állományt a szövetben lévő sejtek termelik. Ez tartalmaz különböző fehérjéket, ilyenek például a kollagének. Ma már 27 féle kollagént ismerünk, de ezek közül csak néhány képez rostokat. A kollagének rendkívül fontos molekulák az élő szervezetben, és szerkezetük is igen különleges.
Az ilyen rostképző kollagéneket nagyon sok helyen megtalálhatjuk. A kollagének típusait római számmal jelöljük. Például a csont és a bőr fő kollagéntípusa az I-es típusú, míg a porcban II-es típusú kollagén található. De találunk egyéb fontos fehérjéket is még a sejtközötti állományban,pl. elasztinokat vagy kis glikoproteineket, proteoglikánokat és szénhidrátokat. Mi is ezeknek a molekuláknak a jelentősége? Egyrészt sokféle szövetünk mechanikai sajátságait fogják meghatározni, jó példa erre a csont vagy az ízületi porc. Néhány érdekességet majd a későbbiekben részletesen ki fogok vesézni. És nemcsak mechanikai szereppel bírnak, de a sejtek anyagcseréjét, életét is alapvetően befolyásolják. Jó példa erre, ha veszünk sejteket, amiket ha megfosztunk attól a lehetőségtől, hogy kössék a sejtközötti állomány komponenseit, akkor mindez a sejtek pusztulásához is vezethet. Sőt vannak olyan molekulák, amelyek itt találhatóak, hatással vannak a sejtek differenciálódására, ami a szervezet fejlődésének, változásának, fenttartásának a szempontjából elengedhetetlen.
Tehát a sejtközötti állomány nagyon nagy jelentőséggel bír. A komponenseket integrin receptoroknak nevezett receptorok kötik, amik kapcsolatban állnak a sejtben lévő sejtvázzal, annak is a mikrofilamentumokkal való kapcsolatai igen fontosak ebben a tekintetben. A mikrofilamentumok például különböző sejtmozgásokban is részt vehetnek, tehát a sejt és környezetének a kapcsolata nagyon meghatározó. Fontos, hogy szöveteinket, sejtjeinket ne egy statikus valaminek képzeljük el, hanem dinamikusnak, olyannak, ahol mindig valami mozgásban van, változik.
