Most egy olyan jelenségről fogok írni, ami igen sajnálatos: a rákos sejtek kemoterápia iránti érzéketlenségéről.

Sajnos, daganatos megbetegedésekben gyakran előfordul az áttét (metastasis) képződése.

Ez a jelenség úgy alakul ki, hogy van egy sejtünk, aminek a sejtosztódási szabályozási folyamatai felborulnak, és irgalmatlan mértékben osztódni kezd. Azonban ennek a kisiklott szabályozású sejtnek (sejteknek) a környezetével való kapcsolattartása is megváltozik, így erőteljes migrációba kezd. Megváltoznak azok a molekulák is a sejt felszínén, amik a sejtközötti állományhoz kapcsolják, vagy hasítóenzimek jelennek meg a sejtfelszínen. Ez a változás a tumor erőteljes migrációjához, más szövetbe való vándorláshoz, így a terjedéséhez vezethet. Ha a daganatunk hámeredetű, akkor a helyzet kicsit szerencsésebb lehet. Ha kezdetleges stádiumban van, amikor a diagnosis megtörténik, akkor esetleg elkerülhető az, hogy a daganat áttétet képezzen. Ez azért lehetséges, mert a hámszövet alatt megtalálható egy alaphártya (membrana basalis), ami elválasztja az alatta lévő kötőszövettől. Ez képes megakadályozni a daganat kötőszövetbe való terjedését a kezdeti stádiumban. Sajnos, ez a különleges szerkezet sem véd örökké az áttéttől, ha a nem távolítják el időben, akkor a daganat áttöri. Mivel a kötőszövet tele van erekkel és nyirokerekkel, ezért a daganatos sejtek szét tudnak terjedni az egész szervezetben.

Azonban sok áttét esetén sugárterápia már nem használható, hanem meg kell találni azt a kemoterápiás szert, ami a legjobban használ a daganat ellen. Ezt az onkológus, a szövettani eredmény után állapítja meg, amikor már ismeri a daganat molekuláris jellemzőit.

A kemoterápia hatására a tumoros sejtek elpusztulnak, és a tumor terjedése is jó esetben megszűnik. Azonban az esetek nagy részében ez nem tud bekövetkezni. Miért történik ez?

A kemoterápiás szerek általában olyan anyagok, amelyek hidrofóbok. A sejtekben, a membránokban vannak olyan molekulák (ezek az ABC-transzporterek), amelyek képesek hidrofób anyagokat eltávolítani a sejtből, mielőtt kifejtenék a hatásukat. Ilyen például a P-glikoprotein, és az MRP1 nevű molekula. A P-glikoprotein már a sejtmembránban hatástalanná teszi a gyógyszert, mielőtt az a sejtplazmába jutna. Ezek a kemoterápiás szerek nagy részét képesek eltávolítani. Mivel eltávoznak a daganatos sejtből, a gyógyszer nem fog hatni. A rákos sejt tovább fog osztódni és terjedni a szervezetben.

Ez egy olyan probléma, ami szintén megoldásra vár. Kíváncsian várom, a legújabb eredményeket a területtel kapcsolatban.