Ezt két egymástól független kutatócsoport, egy japán és egy amerikai publikálta a Cell és a Science folyóiratokban. Már előzőleg kimutatták, hogy egerekben mindez lehetséges volt, mégis hogyan?Ezeket a géneket mesterségesen juttatták be egy retrovirális vektor segítségével. A retrovirális vektor az egy olyan vírus, amelynek az örökítőanyaga RNS. Ebbe az örökítőanyagba építették bele a 4 gént, ami egy reverz transzkriptáz nevű enzim segítségével (ami a retrovírusok tartozéka) beépül az adott sejt eredeti DNS-be, megváltoztatva ezzel a sejt génösszetételét, és így a fehérjeszintézist. Számos vírus rendelkezik ilyen képességgel, ilyen többek között a HIV-vírus is. Azonban a retrovirális vektor mutagén hatású, így meg kell találni azt a megfelelő vektort, amivel ez csökkenthető és terápiában így felhasználható.
Ez a 4 gén transzkripciós faktorokat kódol, pontosan a c-myc, Sox2, Oct-3/4 és a Klf4 nevűt. A transzkirpciós faktorok olyan fehérjék, amelyek hatással vannak más gének kifejeződésére, így a sejtek működését befolyásolják. Előzőleg kimutatták, hogy egérben differenciálódott sejteket megfertőzve embrionális őssejt tulajdonságaival rendelkező sejtek alakultak ki. Ezeket indukált pluripotens sejteknek nevezték el. Ezen a sejtek külleme, osztódása, génkifejeződése, biokémiai, molekuláris aktivitásuk az embrionális őssejtekével egyezett meg.
Az Oct3/4 és a Sox2 bizonyult a fő transzkripciós faktornak, amelyek meghatározzák az őssejtek pluripotens képességét. A pluripotencia azt jelenti, hogy többféle sejtté képesek alakulni, nincsenek elköteleződve valamely sejttípus iránt. Ezek a transzkripciós faktorok felnőtt sejtben is jelen vannak, de a célgénjeikhez nem tudnak kötődni, mert vannak olyan gátló mechanizmusok, amik ezt megakadályozzák (pl. a hisztonok módosítása acetil csoporttal vagy DNS-metiláció). A c-myc és a Klf4 gén módosította a kromatin szerkezetét, így a gátlás megszűnt. A c-myc gén képes szabályozni ezeknek a sejteknek a pluripotens képességét.
Ennek a felfedezésnek nagyon nagy jelentősége van. Ugyanis embrionális őssejteket vagyunk képesek így előállítani saját sejtekből, amiket eddig még csak embriókból sikerült izolálni. Azonban ez súlyos etikai problémákat vetett fel, sok vallásnak, egyháznak nem tetszett. Így ezeket a sejteket fel tudjuk használni, majd különféle szervek, szövetek pótlására, hiszen ezek a sejtek ismét képesek lettek más szövetekké szervekké alakulni. Előnyös az is, hogy saját sejtekről van szó.Így olyan betegségekben, mint szívizom infarctus, Parkinson-kór, cukorbetegségben esetleg hasnyálmirigy béta sejtjeinek a pótlása, különféle érbetegségek pl. perifériás artériás betegségek ez a technika felhasználható lesz.
